Néha mikor csak fekszem az ágyban és bambulok kifelé a fejemből nem tudom eldönteni...ez álom vagy a valóság...Igazándiból nagyon szeretek álmodni egy csodálatos dolognak tartom egy fantázia világnak ahol mindenki az aki Ő valójában vagy aki valójában akar lenni vagy csak "álmodoztik".
Én gyakran álmodom azt,hogy valakit kikell mentenem valahonnan épp a múltkor egy háborús övezetvolt a házunk és egy kislányt kellett megmentenem a nagymamám ágya volt a lövész árok ahol nem tudtak el találni engem...aztán fel kellett kapni a kislányt és futni vele...mire ráeszméltem,hogy én már futok- a főűt felénél jártam papucsban hálóingben egy gyerekkel a karomban... a nővérkém segített megfejteni magyarul a kisgyerek én voltam...ki kell magam innen menteni...valami képp
Az álmok talán azért is vannak,hogy tanuljunk belőllük.Azt,hogy jó e egy álom ne a milyenségéből ha nem a tanulságából vonjuk le...volt egy olyan álmom is ahol zokogva ébredtem fel mert "...ruhástul voltam a kádban és mire kimásztam a tükörben mormoltam latinul egy varáztsigét grimaszoltam tudtam ki vagyok csak azt nem,hogy ezt miért csinálom..." (röviden ez volt az álom)ennek is látom ma már a jó oldalát is akkor még rettegtem...de ma már tudom nem kell félni mert az is Én vagyok...egy ismeretlen én aki ott benn méllyen van eltemetve és talán csak álmaimban jön elő így "élőben" nem...a cím azért ez mert míg a testem alszik a lelkem álmodik és szárnyal éli világát..."jól el osztják kié melyik napszak"...ami néha felborul:D...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése